Térplasztika

A kórház sarkánál álló, több mint 3 méter magas mészkő-térplasztika Kovács Ferenc alkotása. 1980-ban állították fel jelenlegi helyén. A művész hivatalos katalógusában Díszkút megnevezéssel szerepel. 

Kovács Ferenc 1926. szeptember elején született Kiskunfélegyházán. Művészetére jellemző, hogy sokáig figurális-természetelvű plasztikákban közölte gondolatait, és csak a hatvanas évek derekán kezdett olyan műveket létrehozni, amelyek az anyag (márvány, mészkő) szubsztanciáját megőrizve fogalmazzák formává mondanivalóját. Kovács Ferenc már-már kőzettani alapossággal ismerte anyagait, számontartotta azokat a geológiai összefüggéseket, amelyekben létrejöttek, tudott korukról, sorsukról. Keményebb köveit nézve eszébe juthat a szemlélőnek, hogy ezek az ismeretek jelen vannak a formaképzésben is, a beavatkozások szervesen illeszkednek ebbe a kőzettani precizitásba. 

Kovács Ferenc nagyteljesítményű fűrészelő-, csiszológépekkel aktívan avatkozott bele a kőbe, jóllehet annak talált tömbszerűségét jobbára őrzi, hiszen szeleteivel, lamelláival kimondottan ezt az összefoglaló plasztikusságot állítja szembe. 

Az alkotó munkásságára jellemző, hogy kútterveket faragott, többnyire mészkőből. Ezek szükségképpen nagy méretű plasztikák, amelyek kifejezetten ornamentális jellegűek. A leginkább vertikális hangsúlyú tömbök díszítése bizonyos jól megválasztott horizontális osztásokba van foglalva. A geometrikus karakterű díszítések szinte festőiséget kölcsönöznek az adott funkcionális plasztikáknak. Ezeket az alkotásokat elsődlegesen köztéri funkciókra szánta alkotójuk, ahol szerepet vállalnak bizonyos térképzésekben, amik végső soron a városképben foglalódnak nagyobb egységbe. 

Kovács Ferenc plasztikái semmiképpen sem kívánnak meglévő természeti formák utánzatai lenni: öntörvényű létük egyetlen pillantásra nyilvánvaló. Egytől-egyig rendelkeznek bizonyos belső erővel, amelyet kisugároztatva poézissal lep meg bennünket. A harmóniák, a tisztázott és rendbe sorjázott erőviszonyok költészetével.

Ez a költészet gyakran lehet népköltészet is, ezért az alkotó egyáltalán nem bánta, amikor műveit becenevekkel illették. Így lett a szülővárosában, Kiskunfélegyházán a 2019-ben áthelyezett alkotásának Káposzta a beceneve, és így nevezte el a kecskeméti megyei kórház melletti alkotást az azt magáénak tekintő köznyelv Csetresnek. A művészet gyönyörködtet, gondolatokat ébreszt. Kovács István elérte ezt a célt. 

A Díszkút hamarosan a kórház kertjében folytathatja gyönyörködtető és gondolatébresztő szerepét. Remény van arra is, hogy felállításának első éveihez hasonlóan, újra víz folyhat az oldalán, kiteljesítve alkotója eredeti, teljes képét a műről.

A művész 1990-ben, Budapesten hunyt el.

Fotók: Szórád Péter, Szabó József, Balog Márta 

Szöveg egyes részei: Fábián László